Ringató

Különleges lehetőséget kaptunk mi, bakonybéli kisgyerekes anyukák: ma délelőtt ellátogatott hozzánk Cséfalvay Ivett tanító néni, aki egy ingyenes Ringató foglalkozást ajánlott fel számunkra. Könyvtári szervezéssel megtörtént a helyszín lefoglalása és az esemény meghirdetése is (plakátok, Facebook). A foglalkozás családias légkörben, jó hangulatban zajlott le, de sajnos a vártnál jóval kevesebben voltunk. Kíváncsi vagyok a véleményetekre, vajon miért történt így?

Én korábban csak egyszer vettem részt Ringatón, még az első kislányommal, akkor körülményes volt az egész, utazni kellett hozzá, nem illeszkedett a napirendünkbe az időpont, ezért nem igazán tudtam a szívembe zárni a közös ringatózást. De ma valami egészen mást kaptam. Egy fél órát, amelyben a kicsi lányom érdeklődését, miközben játszottunk, elcsábították a hangszerek - furulyák, gitár, doromb - és Ivett sugárzó arca, mégis, ez a rövid idő, amíg csiklandozós, höcögtetős játékokat tanultunk, énekeltünk, zötyögtünk az ölemben ülő vagy a kezemet fogó kislányommal, feltöltött türelemmel és erővel a hétvégére. Pedig itthon is szoktunk ölbéli játékokat játszani, nem csak a kicsivel, hanem a négy és fél éves nagyobbik lányommal is. Most az itthoni játékhoz is tanultam új mondókákat, dalokat. Szerintem az ölbéli játékokban az a legjobb, hogy a szülő, aki játszik és a gyerek, akivel játszanak teljes lényével megéli a másik felől felé áradó szeretetet.
Remélem, máskor is lesz hasonló lehetőségünk és bízom benne, hogy akkor többen eljöttök!

Dóra