Kolónia, bélyegek, lapátfül

Tegnap este a monostor fogadótermében került sor Takács Nándor, elsőkötetes bakonybéli költő Kolónia című könyvének bemutatójára. Jász Attila, az Új Forrás irodalmi folyóirat főszerkesztője, kritikus, aki maga is költő Nándinak feltett kérdéseivel segítette a szép számban összegyűlt hallgatóságot megismerni Nándit, versei hátterét, gyermek- és ifjúkorát, ahol versei gyökereznek - így a svéd gyerekversektől egészen a lapátfülű szépasszonyokig bebarangolhattuk képzeletben a fiatal költő világát. Megtudtunk titkokat - és mert titkok, itt nem is árulom el őket - megismerhettük néhány vers történetét, keletkezésük körülményeit, idejét, hallottunk azokról az őszinte barátokról, akik Nándi szárnypróbálgatásait segítették. Mert költőinktől nem áll messze a biológia és a kémia (Nándi biológus, Jász Attiláról pedig megtudtuk, hogy a Vegyipari Egyetemre járt), kaptunk egy kis ismeretet a biológia és a költészet, a képzelet kapcsolatáról. Megmutatkozott, hogy Nándinak nem csak a versíráshoz van jó érzéke, hanem a közönség figyelmének felkeltéséhez és megtartásához is: pontosan tudta, mit és mikor mondjon, mennyit mutasson meg a gondolataiból ahhoz, hogy fenntartsa az iránta és a versei iránt mutatkozó, helyi viszonylatban nem csekély érdeklődést.

Az esemény végén dedikálásra is sor került.
Köszönöm a Szent Mauríciusz Monostor szerzeteseinek, hogy a szervezésben segítettek, elsősorban Anzelm testvérnek, aki jelenlétével is megtisztelt bennünket. Örülök, hogy megjelentek a főbb helyi intézmények vezetői is az esten.


Lábjegyzet arról, hogy miért ne akarjunk mindenórás terhesen irodalmi programokat megnyitni: a befelé figyelő bálna-könyvtáros, én, csak két apróságot felejtettem el a közönség köszöntése során: elmondani, hogy ki vagyok és behívni az este főszereplőjét, magát a költőt. Köszönöm, Anzelm testvér, hogy a kettőből a fontosabbat megtetted helyettem! :)

Dóra